A beton egy mesterséges építőanyag, melynek összetevői a kavics, a homok, a cement és a víz. A beton kémhatása erősen lúgos. Előnye pedig, hogy bármilyen alakra formálható, megkötés után pedig olyan kemény és szilárd tud lenni, hogy beton tartó oszlopok, ház alapok, vasalva pedig födémek is önthetők belőle.
A beton nem a modern kor találmánya. Az időszámításunk utáni néhány évben már találtak feljegyzéseket korai beton „receptekről”. A rómaiak is ismerték a betont és annak előnyeit. Akkoriban túlnyomórészt utak, fürdők és vízvezetékek építésére használták, de nagyobb szabású építményeknél is alkalmazták, mint például a római Pantheon.
Hidraulikus kötőanyag (cement)
A cement abban az időben még nagyban különbözött a manapság elterjedt portland cementtől, a ami dél-angliai Portland-sziget kőzetéről kapta a nevét. Akkoriban, a korról elnevezett, római cementet használtak ami alumínium- és szilíciumtartalmú törmelék volt. Ezt a Vezúv vulkáni tufáinak porrá zúzásával és mész hozzáadásával készítették el. Így egy víz alatt megkötő keveréket kaptak.
Több mint 2000 éve egyben van…
Az újkorban
1779-ben Bry Higgins szabadalmaztatta a stukkóvakolatot, amely hidratált cementből állt. Tapasztalatait az Experiments and Observations Made with the View of Improving the Art of Composing and Applying Calcareous Cements and of Preparing Quicklime című írásban dokumentálta.
1793-ban John Smeaton tanulmányozta a kiégetett mész víz alatti szilárdulását, illetve azt, hogy a más anyagokkal elegyítve szilárdabb formát ölt. Megfigyeléseire alapozva újjáépítette a cornwalli világítótornyot.
1800-ban használtak először nagy mennyiségű betont a West India Dock brit kikötő építésénél, amit William Jessop tervezett.
1812 és 1816 között épült Franciaországban az első betonszerkezetű híd Souillacban, amely még nem tartalmazott semmiféle vasalást.
Az 1820-as években több angol, francia és amerikai szabadalom is született a mész felhasználásával, cementtel, betonnal kapcsolatban:
James Parker az ún. Parker (más néven római) cementtel kísérletezett.
Edgar Dobbs a habarccsal és a gipsszel foglalkozott.
Louis Vicat agyaghoz adagolt meszet készített.
Canvass White a természetes cementet ismerte fel.
Maurice St. Leger és John Tickell olyan természetes cementeket készítettek, amelyek a víz alatt is megkötöttek.
Ralph Dodd foglalkozott azzal, hogy a húzóerőket kovácsoltvas rudakkal vegye fel a beton belsejében.
Abraham Chambers és James Frost különféle cementfajtákkal kísérleteztek.
1824-ben Joseph Aspdin angol kőműves szabadalmaztatta az egységesen finomra őrölt portlandcementet, amit a Portlandnál fejtett építési kőről nevezett el. Ez az elnevezés a mai napig megmaradt.
Zielinski Szilárd (Mátészalka, 1860. V. 1. – Budapest, 1924. IV. 24.) építőmérnök, a vasbetonépítészet magyarországi meghonosítója volt.
